6. nap, Moszkva – Június 4.
Kaja után levittük a cuccunkat a recepcióra. Itt volt egy külön rácsos szoba a poggyászoknak. A gondos összepakolásban az esőköpenyeink is a táskákban maradtak, de mivel éppen sütött a nap, gondoltuk nem megyünk vissza érte. Úgy terveztük, hogy bemegyünk a Vörös térre, egy kicsit bóklászunk és ajándékokat veszünk az itthoniaknak.
A tér bejáratánál sétálgatott egy Lenin és egy Sztálin imitátor.
Nyilván a bő pénztárcájú turisták közös fotózására építették a vállalkozásukat. Mi azonban nem a hasonmások, hanem az ott lévő utcai árusok aznapi üzletmenetét állítottuk be erősen pozitív egyenlegűvé. Az éppen eleredő eső elől bemenekültünk a GUM-ba, de ott nem igazán találtunk semmit sem, kijöttünk és gondoltuk megnézzük a Lenin Mauzóleumot. Az épület ajtajából az őr visszaküldött a tér elejére, mert kordonokkal ott volt kialakítva a bejárat, meg egy átvilágító kapu. Mire odaértünk, már szakadt az eső, így inkább az ott lévő Történeti Múzeum melletti szuvenír boltba mentünk: egyrészt nem áztunk, másrészt még kellett néhány ajándék. Sikeresen elköltöttünk itt is egy kisebb vagyont, aztán lévén még nem csillapodott az eső, meg az idő is előrehaladt, usgyi be a metróba.
Szállásra be, csomag fel, és irány metróval a reptérre. A Domogyedovszkaja metróállomáson jól láthatóan jelölték, hogy honnan indul a reptérre menő „normál” és marsrutnoje autóbusz.
Mivel az utóbbi pont indulni készült, így gyorsan beszálltuk, csak előtte még vettem valami péksüteményt meg ásványvizet, mert már kajás voltam. Utólag visszagondolva jól tettem, mert a reptéren horror árak vártak: egy szendvics 8-10 € között mozgott. Maga az épület teljesen modern, tiszta és óriási. A légitársaságok pultjaiba színes fényekkel megvilágított akváriumok voltak építve, nagyon jól nézett ki.
Becsekkolásnál némi fejtörést okozott az ügyintézőnek, hogy mind nekem, mind a nejemnek ugyanaz a név volt a nyilvántartásukban. A problémát az okozta, hogy a rendszerük nem volt képes olyan hosszú karaktereket eltárolni, mint a hivatalos nevünk, és a nejemnél a „-né” már nem került rögzítésre. A dolog érdekessége volt még, hogy az ügyintéző egy szót sem tudott angolul, csak oroszul, meg ugye osztrák gépről lévén szó, németül. Úgy általában elmondható volt, hogy az ottlétünk alatt szinte senki nem tudott angolul (recepciós, jegyárus, éttermi kiszolgáló stb…)
Az átvizsgálásokon a cipőt is le kellett venni, sőt feltartott kézzel átvilágítottak mindenkit. Amíg ezen is túlestünk, meg vettünk néhány apróságot, már csak 5-10 percünk maradt a beszállás megkezdéséig. Aki teheti, a reptéri boltokban ne vásároljon semmilyen szuvenírt, mert pl. a Vörös téri áraknak a többszöröséért (!!) adtak mindent!!
A gép időben indult, a jó hosszú gurulóút alatt megint láttunk egy csomó ismeretlen légitársaságot,
akik közül nagyon sokan nem a betonon, hanem a füves részen álltak. Első ránézésre nem tűntek olyan leharcoltnak a gépek, hogy arra gondoljak, ezek már leselejtezett gépek, és csak idetolták őket…
A repcsi megint Airbus gyártmányú volt. Megteszteltem a mosdót is, mert bár az utóbbi időben jópárszor repültem, még sohasem voltam a WC-n. Az öblítés valami iszonyatosan nagy zajjal jár, tisztára olyan, mintha a külső tér jóval alacsonyabb légnyomáskülönbsége szippantaná be a produktumot a csészéből, pedig hát nyilván nem…
A gép időben érkezett, de mivel tartva némi késéstől csak kézipoggyászunk volt, így 5 perc alatt kint voltunk az előcsarnokban. Na, itt vagy 20 percig kerestük, hogy honnan fog indulni a busz, mert nem azon a szinten voltunk, mint induláskor, térképet meg nem találtunk. A reptér ezen részén egyszerűen nem volt semmilyen pad, amire le lehetne ülni, így bementünk egy gyorsétterembe a hátralévő fél órára. Utána kimentünk a megállóhoz, és pár perc múlva megérkezett a busz, majd bő 3 óra múlva már itthon voltunk.
Hát így ért véget a nagy kalandunk, pontosabban néhány nap múlva már itthon ért minket egy nagy meglepetés: kintlétünk alatt az egyik alkalommal leklónozták a bankkártyánkat, így már régen itthon voltunk, amikor egyszer csak kapom az SMS-eket, hogy Szmolenszkben vesznek fel a kártyámmal pénzt. Sikerült is nekik 80.000 Rubelt lenyúlni. Szerencsére ilyen esetekben a bankot terheli a kár, és 1,5 hónap alatt visszakaptam a teljes összeget.
